Nem te vagy béna. Ezért nehéz egyszerre két kézzel zongorázni

Ha külön kézzel már megy, de két kézzel zongorázni még nehéz, nem vagy egyedül. Ebben a cikkben pontosan elmagyarázom, miért jelent ez új, önálló készséget az idegrendszer számára — és hogyan válik idővel teljesen automatikussá. Tarts velem!

Amiről szó lesz ebben a cikkben:

Bizonyára azért olvasod ezt a cikket, mert már te is megtapasztaltad, hogy egyszerre két kézzel zongorázni valóban nagy kihívás még akkor is, ha már külön kézzel hibátlanul el tudsz mindent játszani.

Itt van egy egyszerű példa, hogy a mozgásformát kipróbáld zongora nélkül is; ütögesd finoman a fejed búbját jobb kézzel és közben kezdd el simogatni a hasadat a ballal. Nem könnyű, igaz? A kezek folyamatosan ugyanazt a mozgásmintát szeretnék követni, vagyis mindkettő vagy simogatni, vagy ütögetni fog. Van viszont egy nagyon jó hírem! Ezt a képességet meg lehet tanulni, és ha zongorázol, egy idő után úgy fog menni, hogy közben észre sem veszed.

Nézzük meg, mi történik közben az idegrendszerben, amíg valaki megtanul két kézzel zongorázni.

Hogy is működik a mozgástanulás nagy vonalakban?

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy minden mozdulatot az agyunk irányít az idegrendszeren keresztül. Minden mozdulatunk mögött rendkívül összetett idegrendszeri folyamatok állnak. Amikor pedig két különböző mozgást kell egyszerre összehangolnunk, az agynak és az idegrendszernek még több információt kell feldolgoznia. Ha ezzel a szemüveggel nézzük azt a fajta mozdulatsort, ami a kétkezes zongorázáshoz kell, akkor elég egyértelmű, hogy egy rendkívül összetett, sokrétű mozdulatról van szó, amihez nagy idegrendszeri kapacitásra van szükség.

fotó: PianoLab, Canva

Hogy lehet akkor ezt mégis megtanulni?

Egy bizonyos ismétlésszám után az idegrendszer automatizálja, hogy hogyan kell egy bizonyos feladatot (mozdulatot) végrehajtani. Először minden apró lépésre külön oda kell figyelnünk, ami nagy idegrendszeri terhelés. Ahogy viszont újra meg újra megismételjük, az agy egyre jobban „kitapossa az ösvényt” és a mozdulat egy idő után fokozatosan annyira automatikussá válik, hogy már nem kell tudatosan gondolkodnunk rajta. Gondolj csak bele: mikor megtanultál biciklizni vagy járni, minden egyes mozdulatra figyelned kellett, ma pedig gondolkodás nélkül csinálod. A zongorázásnál ugyanez történik – csak itt az idegrendszernek sokkal összetettebb mozdulatokat és azok összehangolását kell megtanulnia.

Hogy is működik ez a zongorázásnál?

Most nézzük meg lépésről lépésre, hogyan jut el valaki odáig, hogy magabiztosan két kézzel zongorázni tudjon.

Mint minden tanulási folyamatban, itt is a fokozatosság az egyetlen járható út, így elkerülhető a kezdeti sikertelenség és kudarcélmény. Aki elkezd zongorázni, eleinte csak külön kézzel fog játszani. Külön kezes zongorázás után a következő lépcsőfok a váltott kezes játék. Itt már bejön a kétkezes zongorázás, de még nem egyszerre, hanem felváltva, így hagyunk időt az idegrendszernek a két kéz (és két kulcs) váltására. Egy jól felépített tanulási folyamatban a tanár ezt a lépcsőfokot sem kapkodja el.

Olyan feladatokat ad, amelyekben a két kéz és a két kulcs közötti váltás fokozatosan egyre gyakrabban és egyre gyorsabban történik, előkészítve ezzel a kétkezes játékot.

De hogy is néz ki ez a valóságban?

Amikor ténylegesen két kézzel zongorázni kezdesz egy új darabon, a folyamat a gyakorlatban nagyjából így néz ki.

Egy kétkezes darab tanulása általában három nagyobb lépcsőből áll:

1. Jobb kéz szólama

2. Bal kéz szólama

3. Két kézzel együtt

fotó: PianoLab, Canva

A kétkezes játék önálló készség

Ezek közül mindhárom ugyanakkor lépcső, mert külön kézzel tudni nem ugyanaz, mint két kézzel is tudni. Érdemes ezt azért is tudatosítani, mert sok kezdő úgy gondolja: ha jobb kézzel már hibátlanul el tudom játszani, és bal kézzel is hibátlanul el tudom játszani, akkor két kézzel együtt is tudnom kell. Pedig ez nem így működik. A kétkezes játék egy új, önálló készség. Sokszor tapasztaltam már, hogy a növendékek arról számolnak be, hogy a két kéz összeillesztésekor úgy élik meg, mintha egy teljesen új darabot próbálnának lejátszani, pedig külön kézzel már hibátlanul tudják. Ilyenkor kell tudatosítani, hogy ez nem ügyetlenség, hanem természetes tanulási folyamat! Ez nagyon fontos, mert pont ilyenkor fejleszti az idegrendszer azt a készséget, amit még nem tud. Mert a cél nem az, hogy egyre jobban koncentrálj két dologra, hanem az, hogy gyakorlással egyre kevesebb tudatos figyelmet igényeljen a mozdulat.

A lassú gyakorlás nem hátráltatás, hanem a tanulás alapja

Hadd térjek ki arra, amit gyakran tapasztaltam az elmúlt másfél évtized során: szinte mindenki szeretné a zenéket egyre inkább felgyorsítani: „Ez megy lassan, most megpróbálom gyorsabban.” Aztán még gyorsabban. Sajnos ez egy elég nagy tanulási hiba, amit el lehet követni kezdőként. A lassú gyakorlás ugyanis nem hátráltat, épp ellenkezőleg: lehetőséget ad arra, hogy az idegrendszer megfelelően feldolgozza és rögzítse a mozdulatokat. A cél nem az, hogy minél gyorsabban végigérj a darabon, hanem hogy olyan tempóban gyakorolj, amelyben még valóban irányítani tudod, amit játszol.

A hibázás nem kudarc, hanem jel: az idegrendszer még tanul

Amikor gyakorolsz, hibázni fogsz, ez biztos. Ezen nincs is mit szégyellni, hiszen erre való a gyakorlás. Van azonban ebben még egy nagyon fontos igazság, ami segít a hibázást más szemmel nézni: a hibázás nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó, hanem csupán azt, hogy az idegrendszer még nem automatizálta a mozdulatot. Ez hatalmas különbség!

A hibázás nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó — csupán azt, hogy az idegrendszered még nem automatizálta a mozdulatot.

Amikor még nehéz két kézzel zongorázni

Ha most még küszködsz azzal, hogy összerakd a két kezed játékát, hadd bíztassalak kicsit. Ebből semmilyen következtetést ne vonj le a zenei képességeidet illetően. Ez a fajta mozgás annyira specifikus, hogy sokáig kell tanulni. Itt egy egyszerű példa, hogy mennyire: mikor van szükség a hétköznapi életben arra, hogy az egyik kezeddel írj egy szöveget, a másikkal meg mondjuk sms-t írj és mindkettőt hibátlanul? Szóval, ha most még szétesik a kétkezes játék, ne gondold azt, hogy nincs érzéked a zongorához. Ne kudarcot láss, hanem egy tanulási folyamatot. Minden olyan alkalommal, amikor újra megpróbálod, az idegrendszered egy kicsit jobban megtanulja, hogyan kell összehangolnia a két kezedet. És egyszer csak azt veszed észre, hogy valami, ami korábban szinte lehetetlennek tűnt, egyszerűen megy.

Ha kitartasz, egyszer csak azon kapod magad, hogy teljesen természetesen, gondolkodás nélkül tudsz két kézzel zongorázni.

Nem kell egyedül megküzdened vele

Ez a fajta koordináció pont az, amiben egy tapasztalt tanár jelenléte a legtöbbet számít — nem azért, mert helyetted gyakorol, hanem mert időben észreveszi, ha túl korán próbálod felgyorsítani, vagy ha a lépcsőfokokat kihagyva akarsz egyenesen a kétkezes játékra ugrani. Ha szeretnéd, hogy valaki pontosan ezen a ponton vezessen végig, jelentkezz egy konzultációra — együtt kitaláljuk, hol tartasz most, és mi a következő lépés.

Barátsággal:
Dr. Ludmány János

DLA fokozat a Zeneakadémián (summa cum laude), 16+ év tanítási tapasztalat, 360+ tanítvány, túlnőtt online zongoraoktatási vállalkozó. Könnyűzenei (jazz) és komolyzenei zenész. Célja, hogy a minőségi zongoraoktatás bárki számára elérhető legyen.

Miért nem megy magától a kétkezes játék, ha külön kézzel már hibátlanul tudom a darabot?

Mert a kétkezes játék egy új, önálló készség, nem a két külön kezes tudás automatikus összege. Az idegrendszernek külön meg kell tanulnia a két mozdulat összehangolását is, nem csak magukat a mozdulatokat.

 

Mennyi gyakorlás kell ahhoz, hogy a két kéz összehangolása automatikussá váljon?

Egy bizonyos ismétlésszám után az idegrendszer automatizálja a mozdulatot — ahogy a járást vagy a biciklizést is egykor tudatosan, most pedig gondolkodás nélkül végezzük. A kulcs a rendszeres, fokozatos ismétlés.

 

Miért ne gyorsítsam fel a gyakorlást, ha már megy lassan?

Mert a lassú gyakorlás nem hátráltat, hanem lehetőséget ad az idegrendszernek, hogy megfelelően feldolgozza és rögzítse a mozdulatokat. A cél nem a gyors végigjátszás, hanem az, hogy olyan tempóban gyakorolj, amelyben még valóban irányítani tudod, amit játszol

A hibázás azt jelenti, hogy nincs tehetségem a zongorázáshoz?

Nem. A hibázás csupán azt jelzi, hogy az idegrendszer még nem automatizálta az adott mozdulatot — ez a gyakorlás természetes, elkerülhetetlen része, nem a képességeid hiánya!

Megosztom:

Kapcsolódó cikkek
Címkefelhő
Világos enteriőr zongorával
PIANOLAB SZINTFELMÉRŐ

TESZTELD A
TUDÁSOD!

Tudd meg néhány perc alatt, hol tartasz most kottaolvasásban és zongorázásban, és melyik PianoLab programmal érdemes folytatnod.

Ez nem vizsga. A cél az, hogy pontosan onnan kezdd a tanulást, ahol most tartasz.

19 rövid kérdés · kb. 5 perc
1 / 19

AZ EREDMÉNYED

Kottaolvasás 0/24
Zongorázás 0/24

Kéred e-mailben is az eredményedet?

Írd be a nevedet és az e-mail-címedet, és azonnal elküldjük a részletes eredményt.